Ovis Jóga Tábor 2019. Fót Beszámoló 2. nap

Egy nagyon fontos és szép momentum kimaradt a tegnapi beszámolóból, melyet gyorsan pótolnék. Miután megbeszélgettük a gyerekekkel a jó és rossz karma jelentését, Nándi a jóga foglalkozás közben sírva fakadt, mert épp mind a tíz gyerek kb. egyszerre szeretett volna elmondani nekem valamit, és Nándi türelme elfogyott, hogy ő is mondhassa végre az ötletét. Leállítottam a játékot, és kértem Nándit, hogy ne sírjon, hanem inkább mondja el, amit szeretett volna, de ő csak a sérelmét ismételgette, ahelyett, hogy elmondta volna azt, ami miatt az egész sírás elkezdődött. Volt még 9 gyerekem, visszafordultam feléjük, hogy hagyjam kicsit Nándiban ülepedni a dolgot, hogy később visszakanyarodva hozzá hátha sikerül a negatív érzések helyett a mondandójára fényt derítenünk. Egyszer csak látom, hogy Gergő, az egyik legelevenebb fiúcskánk odamegy Nándihoz, vigasztalja, és kérdezgeti. Félbeszakítottam a mondatot, a gyerekek is észrevették, hogy valami fontos történik. Egyik gyerek a másik után ment oda Nándihoz, körbevették, simogatták, kérdezgették. Végül én is odamentem, ölbe vettem Nándit, aki végre lelkesen elmesélte ötletét a játékunkkal kapcsolatban. Megdicsértem a gyerekeket, hogy ez gyönyörű példája volt a jó karmának, és mindenki vehetett is a világos kövecskékből egyet :) Ez ismét egy gyönyörű példája volt annak, hogy az emberben mennyire ott van a jóságra való fogékonyság, és minimális (spirituális) neveléssel és tanítással milyen jól lehet formálni a gyermekek tiszta-gyurma-lelkét. Azt hiszem, mielőbb vissza kellene térnünk ehhez a neveléshez-tanításhoz, ha jó irányba szeretnénk kanyarintani a Föld és az emberiség jövőjét. Kívánom, hogy sok szülő nyisson ebbe az irányba!
Nos, ma sokkal oldottabbak voltak már a gyerekek. Ahogy megérkeztek, már kérték is a színezőket, aki tegnap is velem színezett, az ma is deklarálta, hogy máris menjek vele együtt színeszni, ahogy előző nap. Volt, aki azonnal a földgömbös lámpához ment, és felidézte a tegnap hallottakat, füleltem, és emlegették a „kis Magyarországot” és a „nagy Indiát” :) Volt, aki azonnal kutyussá változott, és vakargatnom kellett a hátát, ettől aztán mások nyuszivá változtak, és szintén hasonló hátvakargatást kértek :) Csendesen és békésen gyülekeztek a gyerekek.
9:00-kor ma is kimentünk a játszótérre, és ott töltöttünk 45 percet. Ma nagyon kellemes volt, hogy nem tűzött ránk a nap, nem is volt olyan meleg, mint tegnap. A lányom a tányérhintát hajtotta, én a 2 kis bébihintát, ahol váltogatta egymást Lili, Iza és Zahora. Közben Bálint és Gergő tűzoltósdit játszott, én riasztottam őket,mikor kigyulladt valami a játszótéren ;)
9:40-kor indultunk vissza a főhadiszállásunkra, hogy elláthassam Bálint térdét, akinek sikerült elesnie a kavicsosban, és úgy ítéltem meg, hogy a seb kezelése nem tűr halasztást (lemosást, Betadint, sebtapaszt is kapott, és egy szivecske rajzot a sebtapaszra ;)
Tízóraira ma rozskenyeret ettünk kétféle szalámival (Zahorának pulykamell sonkával), és a paradicsom és paprika mellé ma bátorkodtam uborkát vinni – óriási sikere volt! A gyerekek megettek 2 doboz szalámit, 1 kg rozskenyeret, 1 fehér paprikát, 3 paradicsomot, és kb. 1 kg uborkát!! :-D Nekem egy szülő se mondja ezek után, hogy a gyereke nem eszik friss zöldségeket! Csak megfelelő lelkesítő marketinget kell nekik biztosítani :) Én úgy kínáltam a zöldségeket, körbe víve a tálat, mint egy vásáros kofa: „Vegyenek a finom ropogós uborkából! Szép paprikát vegyenek! Még egy kicsit a finom paradicsomból!”, és ez bejött. Egy tízóraira megették az uborkát, amit egész hétre szántam :-D
Tízórai után kis szabad játék következett, amíg eltakarítottuk az étkezés nyomait – Iza ma is sokat segített!
Aztán a jóga óránkkal folytattuk. Egy szép OM után ott folytattuk a kalandunkat, hogy épp szánkóztak az erdei ovis állatkölykök ugye fenn a havas himalájai szirteken, és hát mit csinálnak a kölykök, ha élvezik a szánkózást? Igen, sikítoznak örömükben. Igen ám, de mi történik, ha a havasokban sikítozol? Bizony az történt, hogy egyszerre csak hatalmas robajlást hallottak, és felettük megindult egy lavina. Menekültek is a kis állatok fejvesztve, de hiába, mert a lavina utolérte, és maguk alá temette őket. Bumm, mindenki elájult, még a nyelvük is kilógott. Aztán csak lassan magukhoz tértek, kiásták magukat a hó alól, szerencsére nem temette őket mélyre a lavina. Körbenéztek, hogy mindenki megvan-e, hallottak mindenféle nyüszögéseket a hó alól, úgy hogy kiszabadították azokat a társaikat, akik még a hó fogságában maradtak. No, ez annyira tetszett a gyerekeknek, hogy bár én csak 1 lavinát terveztem, de kellett vagy 4-5 menekülést, betemetést, ájukást, nyelvlógatást, kiásást és mentőakciót lezavarnunk :-D Aztán folytattuk a történetünket: mi ugyan szeretncsésen megmenekültünk, de sajnos az összes élelmünk és innivalónk, a meleget adó ruháink és sátraink a hó mélyére kerültek. Komoly bajban vagyunk! Éhen-szomjan, halálra fagyhatunk itt fenn a magas hegyekben. Ekkor láttuk meg, hogy jönnek a farkasok, azok, akikkel tegnap olyan jót fogócskáztunk. Azt mondták: hallották a robajt, sejtették, hogy bajba kerültünk, és hát jó tett helyébe jót várj, jöttek, hogy segítsenek kis magyar barátaiknak.Hoztak magukkal egy szánt, befogták magukat, és elhúzták a kis csapatot egészen a medve barlangjáig, ahhoz a medvéhez, akivel szintén tegnap barátkoztak össze. Ugye hogy megérte együttérzőnek lenni, és megosztani az ételt akkor velük? A farkasoknak Farkas ászanával köszöntük meg a segítséget, és medve módjára cammogtunk be vendéglátónk barlangjába. Nagyon klassz hely volt ez a barlang, mert egy hőforrás buzogott fel a belsejében, ez fűtötte, és egy kis meleg vizes tavacska is volt a barlangban, amiben mindenki vehetett egy finom meleg fürdőt. Volt, aki csak áztatta magát a meleg vízben, volt, aki a felszínen uszikált, volt, aki a víz alatt, sőt egészen lenn a fenéken. Kiderült, hogy a tavacska nem lakatlan. Találtunk benne kagylót: és lettünk Kerge kagylók. Találtunk benne vízi csigát, és másztunk a tó fenekén, mint a csiguszok, két erős karunkkal húzva magunkat. Találtunk benne tengeri csillag féleséget, és csak heverésztünk a tó fenekén, bámultuk magunk felett a barlang tetejét. Találtunk benne rákocskát, és gyakoroltuk a rákmászást hátrafelé, a végén a kis rákok az ollóikkal meg is csipkedték egymást, de legfőképp engem ;) Fürdőzés után jólesik egy kis ennivaló, a maci répát tudott adni a kölyköknek, akik ezt elég szegényes éteknek tartották. Főleg a hópárduc kérte ki magának a répa vacsit, és szalonnáért kuncsorgott, de a maci igazat mondott, tényleg nem volt rendes ennivalója neki sem. Viszont a kedves medve hívta a hópárducokat, és ők biztonsággal átszállították a csapatot egy hegyekben elvonult jógihoz, aki reményeik szerint tud majd biztosan segíteni. Így is lett. Megtalálták a hegyi remetét, és az ő elmesélésében megismerkedtek a jóga több ezer éves múltjával, hogy miért és hogyan is jött létre, mi a lényege. A jógi megmutatta az oltárját, a mesélt a csakrákról, a lótuszvirágról, a füstölőkről, csengettyűkről és a mantrafüzérről. Körbe is adtuk a csengettyűt, mindenki szépen meg is szólaltatta. Gyakorolták is együtt a jógival a kis állatkölykök a gyökércsakra mantrát, amihez meggyújtották a gyertyát és a füstölőt is, és megtanulták használni a mantrafüzért. És olyan jól mantráztak, hogy a semmiből oda termett egy hatalmas aranyló kehely, tele mennyei mannával, ami oltotta éhüket és szomjukat. Feltöltődve indultak tovább. A jógi javaslatára a Brahmaputra folyóhoz mentek, a parton kis fejészével, ill. párossával fűrésszel fát vágtak, és abból csónakot kalapáltak. Majd mind beszálltak, evezőt ragadtak, és elindultak lefelé a folyón, le a Bengáli-öböl felé.
Eddig jutottunk a mai ovis jógával. Szabad játék következett, közben megnéztünk két diafilmet is, az „Öreg néne őzikéje”-t és a „Vuk”-ot. Hennáztunk is, csak kis egyszerűeket :)
Ez után már az ebéd következett. Ma csontleves volt cérnametélttel és zöldségekkel, ill. bácskai rizses husi. Ismét elég szépen ettek a gyerekek, bár a tegnapi ebédnek azért nagyobb sikere volt.
Ebéd után kis szabad játék jött megint, amíg az ebéd maradékait elpakoltuk Izával. Aztán jött a csendes pihenő. Ismét a Varázsfelhő című könyvvel haladtunk tovább. Ma sokkal sajtkukacabb volt az egész csapat, de olyan szinten, hogy többször rá kellett szólnom Izára, hogy ne üljön fel, ne guruljon jobbra-balra, Gergőre, hogy ne csiszatolja a parkettát a kezével, és ne görögjön le a fekvőhelyéről, Milánra, hogy ne rúgja fejbe a lányomat, Bálintra, hogy ne nyekeregjen, szóval hiába próbálkoztam ismét 40-50 percig az altatással, nem jött össze. Zohara és Emma pedig állítólag nagyon igyekezett elaludni, de végül ma sem sikerült egyik ovisnak sem beájulnia.
Az alkotás következett. Ma először is befejeztük a tegnap decoupage-olt köveket, alkoholos filctollal lehetett még díszíteni. Majd termésképet készítettünk: karton alapra színes lapot ragasztottunk, és arra lehetett száraz virágból, mandulából, tökmagból, napraforgó, len vagy szezámmagból mandalát vagy virágot, vagy bármit készíteni ragasztani. Izának és Zoharának annyira tetszett ez az alkotósdi, hogy azt mondták, legszívesebben még egyet csinálnának ;)
Míg elpakoltunk az alkotás után, lehetett megint kicsit játszani, és már jött is az uzsonna. Ma kétféle cornflakes-et ettünk (csokisat és fahéjasat, a legkevésbé cukros és a leginkább teljes kiőrlésű fajtából) tejjel. Volt mellé gyümölcs is: banán, alma és körte – minden szépen fogyott.
Az uzsi után még vissza lehetett menni játszani. Közben én már elkezdtem eltakarítani az uzsi maradványait, de még nem is végeztem, már megérkeztek az első szülők :) A gyerekek nagyon nem is vettek tudomást a szülőkről, annyira belefeledkeztek a játékba, úgy kellett őket kicsalogatni a teremből :)
Számomra ez egy kicsit zizibb nap volt. Én is, a gyerekek is fáradtabbak voltunk. Ugyanakkor a gyerekek talán már oldottabbak is voltak. Én úgy éreztem, hogy kicsit többet kellett fegyelmeznem, amit nem szeretek. A lányomat is kérdeztem, hogy élte meg, mint külpontos szemlélő: szerinte ez a nap is teljesen rendben volt. Remélem, a gyerekek is ugyanolyan jól érezték magukat. Nekem nap közben többször mondogatták, hogy milyen jó a ez a tábor, és hogy rohan az idő :)



Kövess minket a Facebook-on!